Idomítás - Klaus Balkenhol módszereit próbáltuk ki 1.rész

1.rész A lovas ülése

A ’vagányok’ azt szokták mondani,  hogy ’könyvekből nem lehet megtanulni lovagolni’. Ez természetesen igaz is, de persze fordítva is lehet mondani, a gyakorlásnak semmi értelme, ha az csak mechanikus, monoton ismételgetés, a lovas elméleti felkészültsége nélkül! Mint minden eredményes és jó lovas szakember, Klaus Balkenhol nézete szerint is nagyon fontos az elmélet és a gyakorlat egyensúlya! Azonban az elmélet és gyakorlat egyensúlyának fontossága mellett ezt Balkenhol módszereivel kiegészíthetjük egy harmadik elemmel, azzal, hogy mit kell ÉREZNI. Tehát a harmadik összetevő, hogy a lovasban kialakuljon az úgynevezett lovas érzés.

Talán már minden lovas hallotta, hiszen Xenophon óta alap tézis, de fontos újra és újra felhívni rá a figyelmet, hogy mindennek az alapja a helyes, zárt ülés. A lovas csak akkor képes pontos segítségeket adni a lónak, azaz pontosan kommunikálni vele, ha már elsajátított egy stabil, korrekt ülést.

A helyes ülést alap- vagy idomítóülésnek nevezik. Alapülés, mivel az összes többi üléstípusnak ez a kiindulópontja és idomítóülés, mivel a ló és lovas közötti kifinomult idomító munka nagy része is ebben az üléstípusban valósul meg.

Idomítóülésben a lovas teljes súlya a lóra nehezedik, a ló és lovas könnyedén, és tökéletesen együtt mozog. A harmonikus mozgás mögött azonban  rengeteg gyakorlás és türelem van! A lovas ülésének kulcsfontosságú központja és a helyes ülés lényege a medence mozgékonysága, ami a csípőízületek és a gerinc alsó szakaszi ízületeinek, izmainak segítségével érhető el.

Hogyan kell helyesen ülni?

Egyszerűnek tűnik, ahogy elhangzik a felszólítás, hogy ’csak ülj fel, csússz a nyereg legmélyebb pontjára és húzd ki magad !’de ha jól akarunk ülni a nyeregben, akkor ez egy nagyon összetett feladat.

Oda kell figyelnünk a testünk minden porcikájára, az egyensúlyra és a lóra is!

Balkenhol módszerével az első és legfontosabb dolog nyeregbe szállás után, hogy a csípőnket megfelelő állapotba hozzuk. Csússzunk a nyereg legmélyebb pontjára. „lazítsuk el a farizmainkat, mivel a megfeszített farizmok szűkítik az ülés alapját, a feszességgel az ülőcsontok megemelkednek, a ló hátával való kapcsolat elvész”

Lábainkat lazán engedjük le a ló oldalán. Az ülőcsont egyenesen lefelé mutat, a testsúly egyenletesen oszlik el az ülőcsont, és a szeméremcsont alkotta háromszögben és a comb belső oldalán. A felsőtest a medence felett helyezkedik el egyenes vonalban.

Semmi kapkodás, csak lazán, elengedetten! A helyes ülést stabilnak és biztosnak érezzük, úgy érezzük egyensúlyban vagyunk és érezzük a szoros kapcsolatot a ló hátával. Nem megerőltető, képesek vagyunk így órákat eltölteni a nyeregben.

A folyamat következő eleme, a mellkas és a fej helyes tartása. A helyes tartáshoz, kissé hátra kell vennünk a felsőtestet addig, amíg az ülőcsontok merőlegesen lefelé nem mutatnak. A fejünket lazán emeljük fel.

Ne emeljük orrunkat nagyképűen a magasba, és ne nézzünk le szégyenlősen csak egyszerűen nézzünk előre, hogy lássuk környezetünket. Érezzük, hogy nyakizmaink lazák, a fejünk egyensúlyban van a mozgás ellenére.

A vállunkat lazán engedjük le, így a karok súlya egyenletesen eloszlik a hátizmokon, a mellkas kissé megemelkedik. A lovas lazán nyújtottan ül, az izmai megfeszítése nélkül. A könyék és az alkar lazán a lovas törzse mellet van.

Az alkar és a kézfej külső éle a szárakon keresztül egyenes vonalban, törés nélkül a ló szájához vezet. A lazán ökölbe zárt kézfej mindig függőlegesen áll, körülbelül egy tenyérnyire egymástól és a ló marjától. „A lovas kissé belelát az öklébe, a kézfej ízületei mozgékonyak maradnak. „A belső comb lazán és laposan a nyeregre simul. A lovas kissé hátraveszi combjait, annyira, hogy érezze, a testsúlya egyenletesen oszlik el. Ezt a pontot nagyon egyszerű felismerni. Ha a lovas nem jól csinálja, a felsőteste előre dől.

A lábszár helyét nagyon egyszerű ellenőrizni, ha lenézünk a hevederre. Alap állapotban a lábszár kb. egy tenyérnyivel a heveder mögött fekszik nyugodtan a ló oldalán. További tájékozódási pontot biztosít, hogy a lovas térde olyan szögben kell, hogy legyen, hogy a lovas lábai a súlypontja alá essenek, vagyis a csípője alatt legyenek.

A lábfejek a ló oldalával párhuzamosak, nem fordulnak kifelé, a talp kevéssel a legszélesebb pontja előtt támaszkodik a kengyelben, a boka mozgékony marad. A sarok a legmélyebb pont a ló mozgásakor. A ló mozgását a lovas a sarok mozgásával egyenlítse ki. A lovasnak egy rugózó mozgást, kell éreznie, ami a bokán és a térden keresztül a medencéig tart.

1-2 tipp Klaus Balkenhol eszköztárából:

• Nyugodtan, félelem nélkül szálljon nyeregbe, legyen nyitott.
• Ismerje meg a ló anatómiáját, hogy beleélő képességét fejlessze.
• Megfelelő méretű, elasztikus lovaglóruházatot viseljen, ne szálljon kobak nélkül nyeregbe.
• Üléskorrigálást csak nyugodt és tapasztalt ló hátán gyakoroljon.
• Figyeljen a ló optimális felszereltségére.
• Kerülje el az izomlázat, ne erőltesse túl magát.
• A lábait naponta többször tornáztassa, pl. lépcsőn.
• Kerülje a lábszár lötyögését (a mozgás ritmusában a ló oldalához való ütődés), ne kapaszkodjon a térdeivel, üljön lazán.
• Az ülés gyakorlásához kitűnő gyakorlat a kengyel nélküli lovaglás.

Problémák és megoldások:

A leggyakoribb üléshiba a villaülés, a székülés és sajnos a legtöbb lovasnál előforduló ferde ülés.

villaülés A villaülésnél a lovas a combjai belső felületén egyensúlyoz. A felsőtest túl előre kerül. A homorítás és a felhúzott sarkak a pontos segítségadást lehetetlenné teszik. Előfordulhat, hogy a kengyelszíjat rövidebbre kell állítani, a lovas üljön függőlegesen, egyenletesen terhelje az ülőcsontok, és a szeméremcsont alkotta háromszöget.
	székülés A székülésnél a lovas túl hátul ül az ülepén, a sarka a csípője elé kerül. A felsőtest görbül, vagy túl hátul van. A kengyelszíjat általában hosszabbra kell csatolni, a lovas üljön függőlegesen, egyenletesen terhelje az ülőcsontok, és a szeméremcsont alkotta háromszöget.
ferdeülés Egy ferde ülés sokféleképpen nézhet ki. A lovas dőlhet valamelyik oldalra a felsőtestével, illetve az is előfordulhat, hogy nem középen ül a nyeregben (kép a képben). Ilyenkor a lovas egyensúlyproblémáin felül az is gondot jelent, hogy a ló hátát nem terheli egyenletesen és így a lovat is zavarja a mozgás közbeni egyensúlyozásban.  Ellenőrizni kell, hogy a kengyelszíjak egyforma hosszúságúak-e és hogy a nyereg nincs-e eldeformálódva, elfordulva a ló hátán.

Mit jelentenek a lovagló órán elhangzó vezényszavak?

’Mellkast ki’     A lovasnak jobb testtartást kell felvennie. A hátradöntött medencét egyenesre kell igazítani, a lapockákat közelebb kell hozni egymáshoz.

’Hasat be’  Ilyenkor a lovas homorít deréktájékon. Egyszerűen a has behúzása nem segít. Az előredöntött medencét függőlegesbe kell hozni, a vállakat lazán le kell engedni.

 
’Engedd le a térded’ A térddel nem szabad kapaszkodni a nyeregbe, és görcsösen szorítani a lovat. Lazán le kell engedni, így a lábszár is lejjebb kerül, és lazán körbeöleli a lovat. A sarok a lovas legmélyebb pontja.

 
’Fejet fel’ Ha a lovas mindig lefelé néz, leszorítja az állát, akkor a nyakizmai és vállizmai megfeszülnek. A tekintet nézzen előre, a ló füle között az előttünk lévő pályát/ terepet figyeljük, lazítsuk el nyakunkat, vállunkat.

A sorozat következő része a szársegítségekről fog szólni.