Zabla nékül

Bizonyára lehet finoman, pontosan és a lehető legkíméletesebben lovagolni a zablával, de a tények túl gyakran más képet mutatnak.
A ló száját orrszíjjal lekötözik, hogy ne tudjanak védekezni egy durván fellépő lovas keze ellen, például a száj megnyitásával. Sajnos annyira megszokottá vált a különböző horrorképek látványa, hogy sokan már nem is reagálnak rájuk, hanem azt gondolják, hogy ennek így kell lennie.
A ló nyelve kilóg a szájából, csikorgatja a fogait, ráharap a zablára, a lovak dobálják a fejüket vagy rádőlnek a zablára - egyszerűen azért, hogy elkerüljék a fájdalmat.

Meglepő módon még a tapasztalt lovasoktól is hallani és látni olyan reakciókat erre, mint például: "Azt csinál veled, amit akar! Meg kell mutatnod neki, hogy ki a főnök!".

Ezen a ponton arra kérek mindenkit, aki ilyesmit észlel kezdeményezzen, és fejezze ki egyértelműen a véleményét! A lovaknak nincs fájdalomhangjuk és sajnos csendben szenvednek! A lovak pusztán az érzelmeikre reagálnak, és a fájdalomra adott ilyen reakciót egyes lovasok rossz viselkedésnek tartják. A lovak azonban emberi értelemben nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, így nem is lehetséges, hogy szándékosan rosszul viselkedjenek!

Szerencsére vannak pozitív dolgok is, amelyekről beszámolhatunk: Egyre több lovas ismeri fel, hogy a lóbarát bánásmód lehetséges, és nemcsak a lónak, hanem a lovasnak is nagyobb élményt nyújt! Egyre népszerűbbek azok a lovasok, akik úgy döntenek, hogy lemondanak a zabláról, és lóbarát kiképzési módokat és lóbarát felszerelést használnak. Tesznek egy lépést a jobb jövő felé.
Ehhez persze kell egy kis bátorság. Olyan lovas, aki új utakat keres, felismer és kipróbál. Gyakran teszi ki magát a kritikának, mert a változás mindig megijeszti azokat, akik akik nem akarnak megváltozni. De a változtatáshoz szükséges bátorság elnyeri jutalámát, a ló iránti bizalmi kapcsolat kiépül.

Forrás: Sabine Ullmann, Barefoot
Összeállította: Harcsa B.